Archaeologiai Értesítő 139 (2014) 157–169 © Akadémiai Kiadó, Budapest DOI: 10.1556/ArchErt. 139.2014.7 Antropomorf bronz „bAlsAmArium” Aquincumból R. Facsády annamáRia* An anthropomorphic bronze vessel was recovered from a cremation burial of the Budaújlak cemet­ ery section of the canabae’s western cemetery by Bécsi Road in Budapest. The other grave goods from the burial were three light coloured handled jugs, a silver T brooch lacking the pin, a strong­ ly corroded iron belt buckle (?) and bronze fragments that probably came from a small casket. According to the anthropological examination, the few calcinated bone fragments from the burial suggest that the deceased had been a “probably adult man”. Keywords: Aquincum, cemetery, bronze vessel, bronze bust, balsamarium, unguentum, instru­ mentum balnei, nebris, bulla A budapesti Bécsi út mentén, a canabae nyugati temetőjének egyik budaújlaki temetőrészéből, hamvasztásos rítusú temetkezésből antropomorf bronzedény került elő. A sírból ezenkívül három világos színű, egyfülű korsó, illetve kisméretű, tű nélküli ezüst T-ibula, erősen korrodált vas övcsat (?) töredéke és egyéb, ládika maradványaként értelmezhető bronztöredékek kerültek elő. A sírból származó kevés csonttöredék alapján az antropológus „inkább féri” adultusként határoz­ ta meg a kalcinált maradványokat. Kulcsszavak: Aquincum, temető, bronzedény, bronzbüszt, balsamarium, unguentum, instru­ mentum balnei, nebris, bulla Aquincum temetői feltárásról feltárásra többékevésbé egyedi iparművészeti tárgyakkal is szolgálnak. Ezek közé sorolható egy hamvasztásos sírba helyezett, ezüstberakásos, bronzból készült, emberi büszt formájú edény, egy ún. „balsamarium” (1. kép). A budapesti Bécsi út mentén, a II. ker. Zsigmond tértől a III. ker. Vörösvári útig húzódó szakaszon több ásatás során kerültek – és kerülnek – elő az aquincumi canabae nyugati temetőjének vegyes  A kézirat érkezett: 2014. március 18. * Facsády Annamária. Budapesti Történeti Múzeum Aquincumi Múzeum, 1031 Budapest, Szentendrei út 135.; facsady@ aquincum.hu rítusú sírjai. A feltárások – egyéb korlátozó tényezők mellett – a mai telekbeosztáshoz kénytelenek igazodni, így az egyes temetőparcellák korabeli kiterjedését csak részben ismerhetjük.1 A balsamarium az egyik budaújlaki temetőrészben, a Budapest II. kerület, Bécsi út 25.–Lajos utca 24.– Sajka utca 4. szám alatti saroktelek kutatása során, 1993-ban került elő (2. kép). A 15. számú, hamvasztásos rítusú temetkezés környékén 1–2 cm vastag, jól körülhatárolható pernyés foltot igyeltünk meg. A lekerekített téglalap alakú, É–D-i tájolású sírgödör oldalán kiégetés nyomát nem láttuk. A faszén rétegre helyezve a DNy-i, DK-i és 1 Facsády 1996, 14–16, 3. kép. 158 r. FAcSáDy ANNAMárIA A balsamarium 1. kép. Antropomorf balsamarium Budaújlakról Fig. 1. Bronze anthropomorphic balsamarium from Budaújlak ÉK-i sarokban egy-egy világos színű, egyfülű kor­ só hevert (3. kép). A sír közepe táján feküdt az első ránézésre mérlegsúlynak gondolt bronzbüszt. A faszén rétegben kisméretű, tű nélküli ezüst T-ibula,2 erősen korrodált vas övcsat (?) töredéke és egyéb bronztöredékek voltak. A rendkívül rossz állapotú töredékek némelyikén vasszegecs maradványa látható. Helyzetük alapján feltételezhető, hogy a tárgyakat a temetés során ládikába téve helyezték a sírba. A sírból előkerült kb. tíz csonttöredék Hajdu Tamás antropológus3 meghatározása alapján egy 17–70 év közötti, meghatározhatatlan nemű egyénhez tartozott. Juhász Etelka a feltáráskor „inkább féri” adultusként határozta meg a kalcinált maradványokat.4 2 3 4 Ltsz.: 94.6.3764, hossza 30 mm, fejszélessége 19 mm. Igen rossz állapotban, a két végén bronzgombokkal, amelyek közül az egyik letört, aranyozás nyomaival. Hajdu Tamás jelentése, kézirat. Munkáját ezúton is köszönöm. Juhász Etelka kéziratos feljegyzése. Az Aquincumi Múzeum gyűjteményébe került, az Ókortörténeti Osztályon nyilvántartott tárgy5 bronzból készült, iatal férit ábrázoló, büszt formájú edény (4. kép). Felületét helyenként zöld patina borítja, előkerülésekor a fej bal oldalánál lévő akasztó hiányzott. Alját külön hozzáillesztett, már töredékessé vált, a büsztnél vékonyabb bronzlap fedi (5. kép). Az emberi alak valamivel a mellek alatt végződik, a vállaknál csupán a karok indítását alakították ki. A fej a törzshöz viszonyítva enyhén elfordulva balra dől. Az arc kerek, kissé telt, puha, kövérkés. A fej dőlését hangsúlyozza a szemek elhelyezése is: a száj vonalához képest a bal szem és szemöldök a jobb szemnél alacsonyabban van. A szemgolyót és az íriszt ezüstfólia borítja, a pupilla mélyített, berakása hiányzik. A szemhéj kissé ráhúzódik a szemgolyóra, ezáltal a szemek „fennakadt” pillantásúvá váltak. A felfelé irányuló szemek miatt a tekintet távolba néző, ábrándos jellegű. Az orr egyenes, nincs orrnyereg, a szépen ívelt vonalú szájon fennmaradt az aranyozás (6. kép). Az arcvonásokkal éles ellentétben a fejhez simuló, középen elválasztott frizura negroid jellegű: azonos nagyságú, szabályos, rovátkolással díszített kis fürtökből áll. A szigorúan sorokba rendezett, szorosan egymás mellé sorakoztatott tincsek keretezik az arcot, és a fület eltakarva a nyakszirtre simulnak (7. kép). A fejtetőn kerek lyuk van, amelyet zsanérral záródó kerek bronzlap fed. A hajfürtöket ezen a záró lapon is megformázták. Mellette két kör átmetszetű, 6 mm vastag huzalból ovális formára hajlított akasztó, az egyik kiegészítés (8. kép). (A sírból sem fogantyú, sem talapzat nem került elő.) A iatal féri mellkason átvetett, a jobb vállat fedetlenül hagyó, a bal vállon kerek ibulával összetűzött nebrist visel, amelynek rojtjai mellkasán és hátán is jól kivehetők. Nyakában vékony láncszemekből álló nyakláncon függő bulla van, tarkóján a láncot a haj eltakarja. Magassága az akasztóval együtt 12,6 cm, legnagyobb átmérői: 7,5×4,8 cm. Ember alakú balsamariumok pannoniában Az emberi mellkép formájára készített tárgy a szakirodalomban modern elnevezéssel6 balsama­ riumként számon tartott edények sorába illeszkedik. Emberi fejet vagy büsztöt formázó üreges, 5 6 Gyarapodási napló száma: r 2031; Aquincum Ókortörténeti Osztály ltsz.: 94.6.3767; restaurálta Búzás Zsuzsa (1993); az újrarestaurálás és kiegészítés Vecsey ádám munkája. Fontaine et al. 2012, 40. ANTrOpOMOrF BrONZ „BALSAMArIuM” AquINcuMBÓL 2. kép. A feltárás helyszíne Fig. 2. The excavation site 159 160 r. FAcSáDy ANNAMárIA 3. kép. A 15. sír bontás közben edénynek tartható bronztárgyakat a 19. század óta pannonia területéről is ismer a kutatás. Éber L. 1899-es munkájában a néger típusok élethű ábrázolásainak elemzése kapcsán általánosságban jegyezte meg, hogy néger főt ábrázoló bronz illatszertartókból a Magyar Nemzeti Múzeumnak „egész sorozata van”.7 radnóti A. a pannoniai bronzedényeket feldolgozó összefoglalásában8 több hasonló edényről tesz említést, amelyek egyike Óbudáról9 került a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. A MNM rO 43.1870.34 leltári számon jelenleg is ott őrzött darab a leltárkönyvi bejegyzés alapján a helytartói palota helyszíneként ismert óbudai Hajógyári-szigetről származik, és minden bizonnyal rómer Flóris adományaként került a múzeumba (9–12. kép).10 Magassága 7 cm, legnagyobb átmérői 4,3×3,3 cm, és a budaújlaki példánytól eltérően bajuszos, negroid fejet ábrázol. Alja hiányzik, a fej és a mellkas töredékes „lótuszvirág” formából emelkedik ki. ruházatnak nincs nyoma. Szemöldöke vastag, pupillája nincs jelezve, orra kicsi, lapos. Erőteljesen formázott szája felett bajuszt visel, állán középen kettéválasztott, kétfelé fésült kis szakáll látszik. Haja hosszú csigákban, lazán egymásra rétegezve keretezi az arcát, hátul a fürtök különböző hosszúságban fedik egymást. A hajfürtök vastagságát, erőteljességét kétirányú ferde rovátkolásokkal is kiemelték, amelyek a fejtetőn lévő, 17 mm átmérőjű kerek lyukat fedő lapon is folytatódnak (13. kép). Fig. 3. Grave No 15 during excavation 4. kép. A budaújlaki balsamarium rajza Fig. 4. Drawing of the balsamarium from Budaújlak 7 8 9 10 ÉbeR 1899, 8. Radnóti 1938, 172–174. Radnóti 1938, 173, 17; majewski 1963, 118, Kat. 10. Az adatokat Mráv Zsoltnak köszönöm. ANTrOpOMOrF BrONZ „BALSAMArIuM” AquINcuMBÓL 161 5. kép. A budaújlaki balsamarium alja – Fig. 5. Bottom of the balsamarium from Budaújlak 6. kép. A budaújlaki balsamarium feje – Fig. 6. Head of the balsamarium from Budaújlak 7. kép. A budaújlaki balsamarium háta – Fig. 7. Back of the balsamarium from Budaújlak 8. kép. A budaújlaki balsamarium fejen lévő zárólapja – Fig. 8. The hinged cover of the balsamarium from Budaújlak 162 r. FAcSáDy ANNAMárIA 9. kép. A MNM balsamariuma, elölnézet 10. kép. A MNM balsamariuma hátulról Fig. 9. Front of the balsamarium of the Hungarian National Museum Fig. 10. Back of the balsamarium of the Hungarian National Museum ugyancsak bajszos, szakállas, negroid vonású igura került elő egy érdi – tévesen nagytétényinek tartott11 – kocsisírból, két strigilisszel együtt.12 Igaron13 – egyéb bronztárgyak mellett – egy bronzüstből szintén negroid embertípushoz tartozó alakot formázó tartó került elő. Intercisából két darab is ismert;14 az egyik egy vasstrigilisszel együtt hamvasztásos sírból származik. A Sirmiumból15 és Teutoburgiumból16 ismert példányokról Szabó Klára tesz említést a pannoniából származó bronz illatszertartó edényeket tárgyaló munkájában.17 Egy Bakonyszentkirályon, szántás közben talált, erősen sérült, fej alakú bronzedény publikálása kapcsán legutóbb palágyi S. vette számba a Közép-pannonia területéről előkerült hasonló példányokat: az említett igari darabon kívül a bajuszos, negroid jellegű, Keszthelyen őrzött, valamint a ma már nem fellelhető szentgyörgyvári és a korábban pápán őrzött példányok részletes leírását is közli.18 11 12 13 14 15 16 majewski 1963, 119, Kat. 29. mRáv 2013, 117. bánki 1964–1965, 221; bánki 1972, 53–54; szabó 1984, 108, No 23; Palágyi 2002b, 58. szabó 1984, 108, Nos 24–25; majewski 1963, 118, Kat. 14. szabó 1984, 108, No 26. szabó 1984, 108, No 27. A budaújlaki balsamarium párhuzamai és ikonográiai jellemzői Nagyobb sugarú kitekintés nélkül, csupán a pannoniai példányokon végignézve is igen jelen17 18 szabó 1984. Palágyi 2002a; Palágyi 2002b. ANTrOpOMOrF BrONZ „BALSAMArIuM” AquINcuMBÓL 163 11–12. kép. A MNM balsamariumának oldalnézetei Figs 11–12. Side views of the balsamarium of the Hungarian National Museum tős ikonográiai és technikai, valamint méretbeli különbségeket találunk az egyes darabok között. Ez a skála természetesen még tovább szélesedik a római Birodalom egyéb területeiről származó darabok vizsgálata során. Időről időre – többnyire egy-egy újabb darab előkerülésekor vagy múzeumi felbukkanása kapcsán – kitekintő-összefoglaló publikációk is születtek a témával kapcsolatban.19 Ezekben a szerzők igyekeztek meghatározni a gyártási központot vagy központokat, valamint kitértek a különös edények funkciójára is. p. Goessler 1928-ban készült munkáját20 követően a teljesség igényével K. Majewski21 gyűjtötte össze több-kevesebb sikerrel a birodalomban addig ismert hasonló darabokat. Művét 1973-ban J. ch. Balty22 részben bírálta, részben kiegészítette. F. F. Jones23 a princetoni Art Museum gyűjteményében évek óta meglévő edényke kapcsán tekintette át annak egyik típusát. Egy évvel később jelentette meg S. F. pozo24 a hispániai darabokról készített publikációját, 1997-ben pedig, két évtizeddel B. A. raev25 munkája után, r. Nenova-Merdjanova26 a moesiai és thraciai balsamariumokat dolgozta fel. A Szerbiában elő22 19 20 21 Korábbi irodalom összefoglalóan: malaise 1970, 143; PiRio 1996, 120. goessleR 1928. majewski 1963. 23 24 25 26 balty 1973. jones 1987. Pozo 1988. Raev 1977, 630. nenova-meRdjanova 1997. 164 r. FAcSáDy ANNAMárIA 13. kép. A MNM balsamariuma, fejtetőn lévő zárólap Fig. 13. The hinged cover of the balsamarium of the Hungarian National Museum került példányokat M. B. Vujovics,27 nemrégiben pedig a Szlovákiából (és csehországból) származókat I. Kvetánová és J. Jílek28 közölte. V. Marti 1999-ben Les vases anthropomorphes en bronze du monde romain. Recherches sur les ’balsamaires’ címmel készített a témában doktori disszertációt, a kéziratban lévő munka azonban nehezen hozzáférhető. A tárgytípusból Majewski 116 darabjával29 szemben 322 darabot gyűjtött össze,30 ami már a típusok elkülönítése, a gyártási helyek, ellátási területek összevetése és nem utolsósorban használatuk véleményezése szempontjából is meghatározó jelentőségű, következtetések levonására alkalmas mennyiség. A V. Marti munkájának lezárása óta napvilágot látott – vagy egyegy kutató látókörébe kerülő – darabok publikálása, az antik bronztechnikával és bronzművészettel foglalkozó kongresszusok témaválasztása újra és újra ráirányítja a kutatók igyelmét erre a tárgytípusra. Az antropomorf jellegen túl az edények közös jellemzője a fejtetőn található, zsanérral záródó kerek nyílás és a külön készült fogantyú megtartására szolgáló akasztók.31 A méretben és egyéb ikonográiai részletekben azonban jelentős különbségek mutatkoznak. Bár többen próbálkoztak tipológia felállításával, a jelentős eltérések miatt csupán igen tág határok között lehet megtenni bármilyen típusba sorolást. Eltérő a büszt „elvágása”: a vállindítás vonalában, a mellkas középső részén vagy akár a deréknál „elvágott” mellképek formájára is készülhettek edények. A büsztök mellett előkerültek nyaknál végződő, fej formájú edények, sőt teljes alakot – például guggoló törpét – ábrázoló formák is.32 A büsztök egy részéhez talapzat is tartozott, amelynek – amennyiben egybeforrasztották, mint például a bocholtzi példány esetében33 – nem lehetett gyakorlati jelentősége. Az arcvonások és a hajviselet alapján a negroid típus (núbiai, etióp), a dionüszoszi thiasos-kör alakjai (satyr), illetve iatal féri (Antinous, Mercurius) ábrázolása gyakori, de egyedi ábrázolású arcok, egyéb istenalakok, groteszk igurák (törpék) is fellelhetők az edénykék között. Az egyes, jellemzőnek tekinthető ikonográiai megoldások szintén erős keveredést mutatnak, amit az aquincumi példány is jól szemléltet. A iatal, inkább aszexuális, mint iús arc miatt többnyire az ún. „Antinous-típusba” sorolt edények karakterisztikus vonásai egyértelműen meghatározhatók: elmélázó, szomorkás tekintet, szakáll nélküli, kissé pufók arc, „érzéki” szájforma, „szélfútta”, némileg zilált fürtökben álló haj. Az aquincumi példányra ezek közül csupán a hajviselet nem vonatkoztatható, egyébként – elsősorban az arcvonások alapján – ebbe a sorba illeszthető be. Legközelebbi párhuzamai – ifjúi arc, nebris- és bullaviselettel – londoni,34 washingtoni35 gyűjteményekből, a bulgáriai Kabiléból,36 a spanyolországi Dianium egyik épületéből37 és a hollandiai Bocholtzon feltárt gazdag tumulusból38 ismertek. Az ábrándos tekintetű ifjú bullaviselet nélkül szintén gyakori a birodalom különböző területeiről származó példányok között. Idesorolható a már említett szentgyörgyvári balsamarium, továbbá rilai, trieri39 darabok, egy ugyancsak Kabiléból származó darab,40 a viminaciumi és singidunumi példány.41 Spanyolországból Mulvából42 származó darab, a Louvre egyiptomi lelőhelyű példánya,43 vala32 33 34 35 36 37 38 39 27 28 29 30 31 vujovic 1994. kvetánová–jílek 2010. balty 1973, 262. maRti-cleRcx–mille 2002, 385. maRti 1996, 982. 40 41 42 43 maRti-cleRx–mille 2002, 385. gRoot 2006, 104. jones 1987, 21, B/2, B/3, B/5. jones 1987, 21, B/4. nenova-meRdjanova 1995, 56, Fig. 4. gisbeRt 1993, 226–227. gRoot 2006, 101–103, 133, 151. majewski 1963, Kat. 16a, 30, 42, 107; bieneRt 2007, 250, Kat. 290. nenova-meRdjanova 1995, 56, Fig. 5. vujovic 1994, 88, Kat. 4, Fig. 4; 89, Kat. 6, Fig. 6. Pozo 1988, 279, Kat. 1. maRti-cleRcx–mille 2002, 387, Fig. 4. ANTrOpOMOrF BrONZ „BALSAMArIuM” AquINcuMBÓL mint az Aoste-ban,44 pozsonyban (Bratislava, SK)45 és Komáromban (Komarno, SK)46 őrzött edény készült hasonló ikonográiával. Habár valamennyi büszt inom vonású, egyenes orrú, tágra nyílt tekintetű ifjú arcmása, amelyekben – némi jóindulattal – akár Antinous számos ábrázoláson megőrzött47 vonásait is felfedezhetjük, az egyes példányok mind egymástól eltérő, egyedi készítmények. Az ifjak általában laza, néha kissé rendezetlennek ható, széles loknikból alakított frizurát viselnek. Ezzel szemben a budaújlaki büsztön a kissé lányos arcú ifjú frizurája a negroid ábrázolásokra jellemző,48 szorosan egymás mellett sorakozó tincsekből áll. Szembetűnő viszont, hogy ellentétben a „tipikus” negroid hajformákkal, a frizura kialakítása középen elválasztott, és rendkívül merev. Az ifjú képmását formázó edényeknek csupán egy részén igyelhető meg ruházat, többnyire a nebris viselete, bullával vagy anélkül. A nebris a bacchusi körbe utalja az ábrázolást – emiatt edényünket is satyrként értelmezzük –, a bullaviselet azonban egészen máshonnan megközelítendő problémákat vet fel. A szabad születés jelképeként49 kezdetben csak iúgyermekek által viselt, bajelhárító „ékszer” a régészeti leletek tanúsága alapján50 egyre népszerűbb és általánosabb lett. A nyakláncon viselt bulla „tipikusan” negroid (núbiai) vonásokat mutató – széles, lapos orr, vastag száj, fürtös hajviselet – büszt formájú edénykén is látható.51 A bulla apotropaikus értelmezését erősítik azok az edények, amelyeken a nyakláncon phallikus amulett függ.52 bronze vessel, bust­vessel, vase anthropomorphe, buste-balsamaire, Kopfgefäß, Büstengefäß stb. Formájuk eredete az etruszkokra nyúlik vissza, és használatuk hosszú időszakot ölelt fel,55 Itáliából mégsem ismerünk hasonló készítményt. Bár a limes menti tartományokban, különösen a rajna mentén igen nagy számban kerültek elő, az egész római Birodalomban kedvelt edényforma volt.56 A több darabon megigyelhető javítási nyomok pedig az egyes példányok használati idejének hosszára szolgálnak bizonyítékkal. A kutatók véleménye megoszlik a keltezés kérdésében: az 1. századtól a 4. századig igen tág határok között vélik jellemzőnek az edényforma használatát. A keltezéshez segítséget jelent a princetoni büszt, amelynek elhasználódott alját egy jelentőségét vesztett katonai diploma felhasználásával javították ki.57 A budaújlaki példány keltezéséhez – pontosabban sírba tételének idejéhez – a sírban lévő kis ibula (14. kép) ad támpontot: ennek alapján a 3. század első felében helyezhették sírba. Megerősíti a keltezést a „fennakadt” pillantású szem ikonográiája is, amely a kőemlékek tanúsága alapján szintén a 3. századra jellemző. Az edényforma területi elterjedésén és használatának időszakán kívül funkciója is vitatott. Az edények beltartalmáról – részletes kémiai vizsgálatok híján – nagyon keveset tudunk. A franciaországi Aisey-le-Duc lelőhelyen, egy csontvázas sírban in situ talált balsamariumban „illatos szürke por” maradványait igyelték meg az előkerüléskor.58 (Nehezen elképzelhető, bár nem kizárható, hogy a 3. század közepe táján sírba került edény 1833-ig változatlanul megőrizte volna az Az edényke keltezése és funkciója A „balsamarium” elnevezés53 azt sugallja, hogy ezek az edények biztosan meghatározható funkciójuk után kapták modern elnevezésüket. Bár a kutatók többsége hajlik ennek használatára, sem a csoport neve,54 sem használatának célja nem tisztázott. Az elvileg a funkciót alátámasztó név mellett a szakirodalomban gyakori a formát tükröző megnevezés is: head­vase, anthropomorphic 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 PiRio 1996, 121. kvetánová–jílek 2010, 252, Abb. 2–3. kvetánová–jílek 2010, 252–253, Abb. 4. Összefoglalóan: backe 2005; vout 2005. pl. FaideR-Feytmans 1979, 127, cat. 221; szabó 1984, 108, Nos 24, 25. goette 1986, 133–164. migotti 2007, 214–215. pl. FaideR-Feytmans 1979, 127, cat. 221. Pozo 1988, 282, Nr. 2; további példák: ugyanott, 283. maRti 1996, 979; Mustaţă 2011, 235. szabó 1984, 102. 165 14. kép. A budaújlaki sírban talált ibula Fig. 14. Fibula found in the Budaújlak grave No 15 55 56 57 58 maRti 1996, 984–985. maRti-cleRcx–mille 2002, 386, Fig. 2. jones 1987, 17. PRessouyRe 1962, 180–181; maRti 1996, 985. 166 r. FAcSáDy ANNAMárIA illatanyagot.) Az 1864-ben Lillebonne-ban talált antropomorf edényke „állati zsiradékot” tartalmazott,59 egy thraciai edényben pedig „olívaszerű aromatikus olaj” maradványait konstatálták,60 bár a kémiai összetevők alapján más növénytől származó olaj is lehetett. E rendkívül kétséges „bizonyítékokon” alapul a balzsamtartó funkció feltételezése. A restaurált tárgyak esetében az archeometriai vizsgálatok már nem is nyújthatnak érdemi információt. Sajnálatos módon azonban a frissen előkerült bocholtzi lelet belsejének azonnali kémiai analízise sem hozott értékelhető eredményt.61 Segítségünkre lehetnének az előkerüléskor megigyelt jelenségek, tárgyegyüttesek, csakhogy az előkerülés körülményei is igen változatosak. Több példány ajándékként, szórványként került a múzeumok gyűjteményébe, rosszul vagy egyáltalán nem dokumentálva. Sírmellékletként hamvasztásos és csontvázas temetkezésből, szarkofágból, kocsisírból és tumulusból is származhatnak. Ismerünk településről, sőt amiteátrum alatti pincéből62 előkerült darabokat. A síregyüttesben többször előfordult strigilis is: például a thraciai és moesiai példányokat mindig strigilisszel együtt helyezték el a sírokban,63 de ez a helyzet több pannoniai darabnál is. A testápolásban fontos szerepet játszó eszköz jelenléte megerősítheti az edényforma instrumentum balnei szerepét. r. Nenova-Merdjanova éppen emiatt – az ampullák két formája mellett – az antropomorf edényeket tartja az olajos edénykék 3. típusának.64 Méretük, könnyen nyitható és lezárható nyílásuk, hordozásra alkalmas fülük alátámasztja a feltevést, ugyanakkor használhatóságukkal és ikonográiai értelmezésükkel kapcsolatban több kérdés merül fel. Felvetődött annak lehetősége is, hogy füstölőedényként funkcionáltak volna,65 ezt azonban az égetést bizonyító nyomok hiánya miatt a kutatók többsége elveti.66 Bár forrásaink alapján létezett fémből készült turi­ bulum,67 az effajta használatnak ellentmond az edény formája, szűk nyílása, az izzást tápláló lyukak hiánya. V. Marti az edények alakjára hivatkozva68 utasítja el, hogy folyékony anyag tárolására szolgáltak volna, míg r. Nenova59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 maRti 1996, 985. nenova-meRdjanova 1995, 54; Palágyi 2002b, 59. gRoot 2006, 103. bieneRt 2007, 250. nenova-meRdjanova 1999, 132; balabanov–nenova-meRdjanova 2006, 35, 46. nenova-meRdjanova 1999, ig. 3. coaRelli 1961, 177. PiRio 1996, 123; Mustaţă 2010, 53. HaRsányi 2006, 58. maRti 1996, 986. Merdjanova véleménye szerint lezárható nyílásuk és fogantyújuk révén alkalmasak lehettek olaj tárolására és szállítására.69 Valóban, amenynyiben ezeket a tárgyakat a praktikum oldaláról kívánjuk megközelíteni, igen nehéz megfelelő funkciót találni nekik. Az edények kivitelezése – szobrot idéző formájuk, nemesfém berakásaik, a részletek kidolgozása – háttérbe szorítja a gyakorlatias szempontokat. A középen szélesebb, belül egyenetlen, „holt tereket” kialakító forma és a szűk nyílás megnehezíti a benne tárolt anyag használatát, jelen ismereteink szerint pálcákkal történő kiemelését. A sűrű folyadék a használatban azonban folyamatosan fogyott, így az edényke aljából kivehető volt. A lillebonne-i példányban talált állati zsiradék vagy a kabilei edénykében kimutatható, növényi olajra utaló elemek unguentum alkotórészeként értelmezhetők.70 A rendkívül széles skálán előállított és alkalmazott unguenta használata mind a nők, mind a fériak körében elterjedt volt, ápoló kenőcsként és illatszerként egyaránt. állaguk összetevőiktől – elsősorban „hordozóanyaguktól” – függően krémszerű vagy sűrű, cseppfolyós lehetett, ugyanakkor léteztek por alakú, „szárított illatszerek”71 is. A kozmetikai és kozmetológiai készítményeket a források értelmezése alapján készítették pasztilla formájában is,72 a kényesebb összetevőjű produktumok tárolására pedig – az alabástromnál olcsóbb – bronzból készült edény volt a kívánatos.73 Az antropomorf edények értéküknél és méretüknél fogva alkalmasak lehettek a „balsamarium” funkcióra, akár folyékony, akár kisebb darabokban lévő, szilárd halmazállapotú anyagok tárolására. utóbbi esetleg – a fériak esetében is elvárt74 – szőrtelenítésnél alkalmazott gyanta lehetett, amely éppen e tulajdonsága miatt tett szert nagyobb népszerűségre.75 Az edényke maga pedig a gyanta melegítésére is alkalmas, ami magyarázattal szolgálna a különálló fül és tartó, illetve a talapzat meglétére. A funkció másik megközelítési módja az edény ikonográiájának értelmezése. A groteszk, eltúlzott vonások, agressziót sugárzó arckifejezések apotropaikus értelmezése76 r. Nenova-Merdjanova véleménye szerint szintén a közfürdőbeli használatot sugallja. A fürdőkben zajló sokféle tevékenységről, a fürdők ricsajáról Seneca is 69 70 71 72 73 74 75 76 nenova-meRdjanova 1995, 54. Facsády 2013, 73–74. Plinius Nat. Hist. XIII. 19. Kozmètikon 2011, 131. Kozmètikon 2011, 133–134. Facsády 2013, 21, 122. Plinius Nat. Hist. XIV. 123. nenova-meRdjanova 2000, 303. ANTrOpOMOrF BrONZ „BALSAMArIuM” AquINcuMBÓL megemlékezik.77 A meztelen, kiszolgáltatott testre számtalan – valós vagy elképzelt – veszély leselkedett fürdőzés közben,78 amelyek kivédésére szolgálhatott a bulla viselete. Kétlem azonban, hogy a tárolóedényként használatos tárgyon ábrázolt függő ugyanolyan mögöttes tartalommal, személyes védelemmel bírhatott. Egyébként az antropomorf edényeknek csupán egy részére illik a gonoszriasztó arckifejezés vagy a függő viselete – az edénytípus használatáról tehát ez 167 a megközelítés sem szolgál meggyőző bizonyítékkal. Az antropomorf edények rendkívül széles skálája – amelynek szemléletes reprezentánsa a két aquincumi darab – továbbra is bizonytalanságban hagyja a kutatókat. Méretbeli és időbeli különbségeik miatt feltételezhető, hogy használatuk, a bennük tárolt anyag is változott, és értéküknek köszönhették hosszú ideig tartó megbecsültségüket. iroDAlom backe, A. 2005 Antinoos – Geliebter und Gott. Staatliche Museen zu Berlin, Stiftung preußischer Kulturbesitz. Berlin. balabanov, p.–nenova-meRdjanova, R. 2006 A rare Bronze Balsamarium from the Necropolis of Colonia Flavia Pacis Deultensium. ArchBulg 10/3, 35–51. balty, J. 1973 Balsamaires anthropomorphes du monde romain. JrGZM 20, 261–264. bánki zs. 1964–1965 Jelentés az igari római kori bronzleletről (Bericht über den römerzeitlichen Bronzefund von Igar). Aregia 4–5, 221. 1972 római bronzok (Bronzes romains). IKMK 30. bieneRt, B. 2007 Die römischen Bronzegefäße im rheinischen Landesmuseum Trier. Trierer Zeitschrift, Beiheft 31. Trier. coaRelli, F. 1961 Nouvi elementi per la cronologia di Begram: cinque recipienti bronzei in forma di busto. Archclass 13, 168–179. Dunbabin, K. 1989 Baiarum Grata Voluptas: pleasures and Dangers of the Baths. papers of the British School at rome 57, 6–46. ÉbeR L. 1899 Néger rabszolga bronzszobrocskája az Aquincumi Múzeumban. Budrég 6, 5–17. Facsády A. 1996 Kutatások a katonai territórium déli részén: Budaújlak (Bp. II. ker.) a római korban (research on the southern part of the Aquincum military territorium: Budaújlak in the roman period). AqFüz 2, 14–21. 2013 „Forma bonum fragile est”. Szépítkezés a római korban. Budapest. FaideR-Feytmans, G. 1979 Les bronzes romains de Belgiques. Mainz am rhein. Fontaine, P. et al. 2012 Fontaine, p.–Fontaine-Hodiamont, c.–Lenoble-pinson, M.: D’unguentarium à balsamaire. Les noms des vases à parfum en verre hellénistiques et romains. Vocabulaire latin et terminologie actuelle. signa revue éditée par le comité pour la diffusion de la recherche en archéologie gallo-romaine 1, 39–47. gisbeRt, j. a. 1993 Balsamario con representacion de Mercurio en una domus de Dianium, Denia (Alicante). In: Arce, J.– Burkhalter, F. (eds): Bronces y religion romana. Actas del XI congreso Internacional de Bronces Antiguos. Madrid, May–Junio 1990. Madrid, 213–227. goessleR, p. 1928 Antike Büstengefäße aus Metall. Antike plastik – Walter Amelung. Berlin. goette, H. r. 1986 Die Bulla. BJ 186, 133–164. gRoot, T. 2006 resultaten van de opgraving van een romeins tumulusgraf in Bocholtz (gem. Simpelveld). rapportage Archeologische Monumentenzorg 127. Amersfoort. 77 78 seneca Ep. 56.2. dunbabin 1989, 35. 168 r. FAcSáDy ANNAMárIA HaRsányi E. A füstölők és a füstölés szokása a császárkorban. AT 50, 57–73. Jones, F. F. 1987 A Bronze Head-Vase. record of the Art Museum, princeton university 46/2, 16–23. Kozmètikon 2011 Marganne, M.-H.–Vincent, A.-L. (eds): Édition, traduction et commentaire des fragments grecs du Kosmètikon attribué à cléopâtre. Liège. kvetánová, I.–jílek, J. 2010 römerzeitliche Balsamarien aus dem Gebiet der ehemaligen Tschechoslowakei. In: Kuzmová, K. (ed.): ANODOS. Studies of the Ancient World in Honour of Werner Jobst 8/2008. Trnava, 249–258. majewski, K. 1963 Brazowe balsamaria antropomoriczne w cesarstwie rzymskin (Balsamaires anthropomorphes en bronze dans l’Empire romain). ArchWarsz 14, 95–126. malaise, M. 1970 À propos d’un buste-balsamaire en bronze du musée de Tongres. Sur les traces d’inluences alexandrines à Atuatuca. Latomus 29, 142–156. maRti, V. 1996 De l’usage des “balsamaires” anthropomorphes en bronze. MEFrA 108, 979–1000. maRti-cleRcx, V.–mille, B. 2002 Nouvelles données sur la répartition des ateliers producteurs des vases anthropomorphes d’époque romaine: la nature peut-elle déterminer la provenance? In: Guimlia-Mair, A. (ed.): I Bronzi Antichi: produzione e technologia. Atti del XV congresso Internazionale sui Bronzi Antichi, organizzato dall’università di udine, sede di Gorizia Grado–Aquileia, 22–26 maggio 2001. Monumentum instrumentum 21. Montagnac, 385–392. migotti, B. 2007 rimska bulla u panoniji (roman bullae in pannonia). VAMZ 40, 187–219. mRáv, zs. 2013 Eiserne Klappstühle aus kaiserzeitlichen Bestattungen der einheimischen Elite in pannonien (Összecsukható vasszékek a helyi őslakos elit császárkori temetkezéseiből pannoniában). ArchÉrt 138, 105–144. Mustaţă, S. 2010 The roman anthropomorphic bronze vessel from Strâmba (Turceni, Gorj country). Typological, functional and chronological aspects. Oltenia 17, 51–56. 2011 remarks on the use and misuse of latin terms in the study of roman bronze vessels. In: cosma, c. (ed.): Studies in Archaeology and History. An Anniversary Volume to professor Nicolae Gudea on his 70th Birthday. cluj-Napoca, 233–239. nenova-meRdjanova, R. 1995 Typology and chronology of the Bronze Vessels used in the palaestra and in the Baths from the roman provinces Thrace and Moesia. In: Mols, S. T. A. M. et al. (dir.): Acta of the 12th International congress on Ancient Bronzes, Nijmegen 1992, provincial Museum G. M. Kam. Amersfoort–Nijmegen, 51–58. 1997 The roman precious Bronze Vessels from Moesia and Thracia. ArchBulg 1/1, 103–112. 1999 roman bronze vessels as part of instrumentum balnei. In: DeLaine, J.–Johnston, D. E. (eds): roman bath and bathing. JrA Suppl. 37. portsmouth, rhode Island, 131–134. 2000 Images of Bronze against the Evil Eye (beyond the Typological and Functional Interpretation of the roman Bronze Vessels for Oil). In: Thomas, r. (Hrsg.): Antike Bronzen. Werkstattkreise: Figuren und Geräte. Akten des 14. Internationalen Kongresses für Antike Bronzen in Köln, 21. Bis 24. September 1999, Köln Jb 33, 303–312. k. Palágyi, S. 2002a Ein neu entdecktes Balsamarium (Kopfgefäß) aus pannonien. In: Guimlia-Mair, A. (ed.): I Bronzi Antichi: produzione e technologia. Atti del XV congresso Internazionale sui Bronzi Antichi, organizzato dall’università di udine, sede di Gorizia Grado–Aquileia, 22–26 maggio 2001. Monumentum instrumentum 21. Montagnac, 438–445. 2002b Emberfej alakú bronzedény Bakonyszentkirályról – Kitekintéssel a belső-pannoniai darabokra (A Bronze vessel in the shape of a human head from Bakonyszentkirály – With a survey of pieces from inner pannonia). VMMK 22, 57–68. PiRio, L. 1996 Flacon en bronze en forme de tête d’adolescent du Musée d’Aoste (Isière), Ier s. ap. J.-c. rAN 29, 119– 123. Pozo, S. F. 1988 Balsamarios antropomorfos en bronce de época romana hallados en Hispania. ArchEsp 61, 275–297. ANTrOpOMOrF BrONZ „BALSAMArIuM” AquINcuMBÓL 169 PRessouyRe, L. 1962 À propos d’un “balsamaire” trouvé à Lamaurelle (L. et G.). rA 2, 165–181. Radnóti A. 1938 A pannóniai római bronzedények. Disspann. Ser. II. No. 6. Budapest. Raev, B. A. 1977 Die römischen Bronzegefäße der römischen Kaiserzeit in Thrakien und Mösien. BrGK 58/2, 605–643. szabó, K. Balsamaires en bronze provenant de la pannonie. Aregia 21, 99–113. vout, c. 2005 Antinous, Archaeology and History. JrS 95, 80–96. Vujovic, M. / Вујовиъ, М. 1994 Антропоморфие бронзане посуде на тлу Србије (Anthropomorphic bronze vessels from Serbia). ZNM 15/1, 87–95. A bronzE Anthropomorphic “bAlsAmArium” from Aquincum annamáRia R. Facsády The artefact inventoried under number BTM rO 94.6.3767 is a bust-shaped bronze vessel portraying a youth. Its surface is covered with green patina in some spots; the suspension loop on the left side of the head was missing when the vessel came to light. Height with the suspension loop: 12.6 cm, greatest diameter: 7.5 × 4.8 cm. Another vessel interpreted as a balsamarium, to use a modern term, is known from Aquincum. The vessel inventoried under number rO 43.1870.34 in the collection of the Hungarian National Museum appears in Majowski’s catalogue too. According to the information contained in the inventory book, it was found on Hajógyár Island, the location of the roman governor’s palace. Its height is 7 cm, its greatest diameter is 4.3 × 3.3 cm, but unlike the Budaújlak vessel, it portrays a moustached Negroid head. An impressive number of anthropomorphic vessels are known from pannonia and from the roman Empire in general. Aside from the human portrayal, one trait shared by these vessels is the round opening with a hinged cover and the loops for holding the handle. Otherwise, a great diversity can be noted regarding the size and the other iconographic details of these vessels. The pieces portraying youths with an asexual rather than a boyish face are usually assigned to the Antinous type whose characteristic traits can be quite clearly deined: a brooding, wistful look, a beardless, slightly chubby face, a “sensual” mouth, a “windblown” coiffure of slightly dishevelled curls. The vessel from Budaújlak can be itted into this series, even though the youth’s coiffure is made up of tight curls more typical for Negroids, the hair is parted in the middle and is rather stiff. Only some of the vessels portray the youth wearing clothes, usually a nebris, either with or without a bulla. The nebris assigns the depiction to the Bacchus circle, while the bulla, a symbol of free birth, the apotropaic “ornament” appears on a bust-shaped vessel with expressly Negroid (Nubian) features. The bulla’s apotropaic interpretation is conirmed by vessels on which a phallic amulet is hung from the necklace. One starting point for establishing the date of the Budaújlak vase is the small brooch from the burial, indicating a date in the earlier 3rd century. This dating is supported by the expression of the eyes, a depiction typical for the 3rd century on the testimony of the stone relics. The function of the vessel type is controversial: they were suitable for keeping balm or ointment. The role of the vessel as an instrumentum balnei is conirmed by the presence of a strigilis in the grave assemblages containing balsamariums. Another possible approach to determining function is the interpretation of the vessels’ iconography. The grotesque, exaggerated features and the expressions conveying aggressiveness too suggest a use in public baths. The extremely wide range of anthropomorphic vessels, eloquently illustrated by the two specimens from Aquincum, continues to elude scholarly interpretation. The diversity of their form and the chronological differences indicate that their function varied, as did the substances stored in them, and that their long-lasting appreciation can be attributed to their value.